kor Amerikai Kína-szakértő: Mao Ce-tunghoz hasonlóan Donald Trump is a káoszban találja meg a hatalmát

• Orville Schell amerikai Kína-szakértő, a New York-i Asia Society Kína–USA Kapcsolatok Központjának vezetője. Több mint tizenöt könyvet írt Kínáról, emellett a Berkeley Egyetem Újságíróképző Intézetének volt dékánja, a kínai–amerikai kapcsolatok egyik vezető szakértője. Schell Budapesten, a CEU Nádor utcai épületében, a CEU Demokrácia Intézet szervezésében tartott előadást, ennek alkalmával interjúztunk vele.
• Schell úgy látja, Trump sok szempontból hasonlítható Mao Ce-tunghoz, mindketten a káoszban találják meg az erejüket.
• A kínai-amerikai ideiglenes megállapodás a vámokról üdvözlendő, de a mögöttes problémákat nem oldja meg. Az egypárti autokratikus Kína Ázsia különböző részeit követeli magának, nem fog megelégedni egy sima vámmegállapodással.
• Kína jóval több „fojtópontot” tart ellenőrzése alatt, mint más országok.
• A Hszi-Putyin-Trump-Orbán-féle erős vezetők mindig tiszteletet követelnek az országuknak, ami egy szintig jogos is, de a tiszteletet ki is kell érdemelni.
• Magyarország jelenleg a tisztelet elvesztésének a határán egyensúlyozik.

Korábbi írásaiban az amerikai politikát a kínai autoriter berendezkedéshez hasonlította, Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét pedig Mao Ce-tunghoz. Mao viszont egy teljesen más nemzetközi környezetben volt hatalmon, mint Donald Trump.

Először a kulturális forradalom idején jártam Kínában, amikor Mao még élt, az ő hatalmának egyik fő forrása a káoszteremtés volt, ezt akkor közelről láthattam. Úgy vélte, hogy valami újat építeni csak a régit lerombolva lehet, van is egy ilyen kínai mondás. Nagyra értékelte a kínai irodalomból ismert Majomkirályt, akinek a jelmondata az volt: „Teremts nagy rendetlenséget az ég alatt.” Mao a rendetlenségben és a pusztításban látta a teremtő erőt. Trump nyilván nem tanulmányozta Mao műveit, de hozzá hasonlóan ő is a káoszban találja meg az erejét. Mindent felborít, és ez óriási hatalmat ad neki, mert ezzel bizonytalanságban tart másokat. Ugyanazon a napon belül képes őrjöngeni és ömlengeni es ezzel összezavarja az embereket, kibillenti az egyensúlyt.

Mao forradalmár volt, aki a hagyományos kultúrát akarta megdönteni, elpusztítani a régi hatalmi struktúrákat, a földbirtokosokat, a burzsoáziát, a kapitalistákat, az imperialistákat, a gyarmatosítókat és így tovább. Ő kreatív erőt talált a rombolásban. Trump sok szempontból olyan, mint egy kisgyerek. Neki nincs olyan kifinomult elmélete, mint Maónak volt, de a gyakorlatban mégis hasonlóan cselekszik: ösztönösen kavarja fel a dolgokat, hogy ezzel szerezzen hatalmat.

Ha a módszerek hasonlóak, a hatások is azok lehetnek?

Mao politikájának katasztrofális következményei voltak, ez egyértelmű: az 1959 és 1961 közötti Nagy Ugrás alatt 30-40 millió ember halt meg. A kulturális forradalom még ennél is súlyosabb volt, tíz évnyi masszív őrület. Mao őrületében volt némi módszer, egyébként valamennyi Trump őrületében is felfedezhető.

Ösztönösen érzékeli, ha valami kibillen az egyensúlyából, vagy sértő számára vagy épp az Egyesült Államoknak. Az már kétséges, hogy képes lesz-e újjáépíteni a rombolás után. Mao tudott rombolni, de nehezen tudott újjáépíteni, és attól tartok, Trump még nála is kevésbé fog tudni. Úgy gondolom, hogy ő sem teljesen érti, ahogy Mao sem értette teljesen, hogy ezekkel a romboló impulzusaival milyen mértékben ássa alá országa jövőjét.

Trump beiktatása óta elég kritikus hangot ütött meg az USA hagyományos szövetségeseivel szemben, legyen szó akár az Európai Unióról, Kanadáról, vagy épp Ukrajnáról, a nagyjából minden gazdasági, politikai, geopolitikai elemző által legnagyobb riválisként megnevezett Kínával kapcsolatban viszont legtöbbször nagyon visszafogott. Miért?

Trump nagyon tiszteli a nagy, erős vezetőket, az mindegy, hogy épp Sztálin, Orbán Viktor vagy ő maga. Vonzza az ellenőrizetlen, egyoldalú hatalom. Ezért csodálja Hszi Csin-pinget, aki alkotmányi vagy intézményi korlátok nélkül uralkodik, nincs szenátus, nincs kongresszus, nincsenek ellenkező bíróságok – az ő szava törvény. Egyszerű a képlet, nincsenek felesleges bonyodalmak. Trump ezt a vezetési stílust hatékonynak és üzletszerűnek látja. Ezért beszél mindig megállapodásokról.

Ha már megállapodások… Néhány nappal ezelőtt az USA és Kína bejelentette, hogy 90 napra ideiglenesen visszavonják a közelmúltban bevezetett vámokat. Ez valódi fordulatot jelent az USA és Kína viszonyában, vagy csupán egy rövid kis taktikai szünet a rivalizálásukban?

Ez egy mindenképpen üdvözlendő tűzszünet, amely megakadályozza a vámok további emelkedését és a kereskedelmi konfliktus spirálszerű súlyosbodását. Ugyanakkor még ha ideiglenesen enyhítik is a vámokat, a kereskedelem már megsínylette ezt, úgymond beleégett a memóriába, és nem fog visszatérni a korábbi állapothoz. A vámok mögött meghúzódó, mélyebb problémát inkább abban látom, hogy van egy alapvető ellentét a kínai egypártrendszerű, kvázi leninista állam és a demokráciák közt, legyen szó az Egyesült Államokról vagy az európai demokráciákról. Az ellentmondás másik fontos része az, hogy Kína terjeszkedő területi követelései – Tajvan, Dél-kínai-tenger, Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal vitatott szigetek, valamint India több része – folyamatos feszültséget okoznak, ebben pedig ott van az akár háborúhoz is vezető potenciális konfliktus veszélye.

Mikor fordulhat Kína még harciasabbá a területi követeléseivel szemben?